A szerelem csak fájdalom semmi más

      Pusztító viharban


Szomorú szívemnek fáj a szerelem,
Szeret, de hiába, mert reménytelen…
Vadul tomboló vihar pusztítja lelkemet,
Sötétszürke felhők lepik el a felleget.

Esik az eső, fúj a szél és mennydörög,
Szemeimből könnyek zápora hömpölyög.
Tomboló vihar tördeli a faágakat,
Elmossa szívemből a régi szép vágyakat.

Motiváció, mint a remény kimúlt belőlem,
Rám szakadhat az egész égbolt felőlem…
Talaj felé fényes villámok cikáznak,
Vesztesként intek búcsút e vad világnak.

Vesztesként, kinek soha sem volt társa,
Kit felemésztett a szív rideg magánya.
Szeretetem mindig viszonzatlan maradt,
Szívem huszonnyolc év alatt kettéhasadt.

Csak tombol a vihar és szakad az eső,
Elhagyja ifjú testemet az életerő.
Könnyek zápora hull sötét szemeimből,
Kimúlt minden szép vágy szerető szívemből.


                                                   Antal Dávid
                                                    2015.01.10.