Erdő közepében járok

            Fenyvesben


Egy zöld fenyves kellős közepén állok,
Nagy fenyő tövében is csak Ő Rá várok.
Legcsodálatosabb ajándék lehetne,
Ha az kit szeretek, viszont szeretne.

De köd vesz körül kétezer-tizennégy telén,
S a ködben elveszett örökre a remény.
Már nem hiszek benne, hogy eljön a szerelem,
Nem hiszem, hogy a párom valaha meglelem.

Ott állok egymagamban, a fa tövében,
Helyem az nincs egy lánynak sem a szívében.
Nincs lány, ki megöleljen, kinek fontos vagyok,
Tél van és hideg, a fa tövében megfagyok.

A hidegben könnyeim arcomra fagynak,
Remény és álmaim mind magamra hagynak.
Fagyos a levegő minden decemberben,
S nincsen lány, aki szeretve megöleljen.

 Fenyőerdő közepén fagyoskodva állok,
Reménytelenül egyedül csak Ő Rá várok.
Csak köd ölel át a lány karjai helyett,
Sötét felhők gyülekeznek a fenyves felett.


                                                 Antal Dávid
                                                  2014.12.25.