Fagyhalál

Mélybe lehúzó kő


Hogy boldog legyek, minek ahhoz nő?
Elég egy mélybe rántó nehéz kő…
Minek öleljenek meleg karok?
Inkább tó hideg vizébe fagyok…

A nehéz kő mélyre lehúz engem,
Sötétség uralja rég a lelkem.
Felhők mögé bújt előlem a Nap…
Minek éljek, ha szívem reményt nem kap?

Fagyos tó mély vizében remegek,
Boldogtalan vagyok, mert szeretek.
Tüdőmből kiszivárog a levegő,
S elhagyja testemet végleg az erő.

Esélyt soha egy lánynál sem kaphatok,
Az élet tavába belefulladok.
Kivész szemeimből az életfény,
Mint ahogy szívemből a remény.

Nem kapálódzok, csak elsüllyedek,
A fagyos víz mélyén megdermedek.
Ki boldoggá tenne, nincs olyan nő,
Csak a mélybe lehúzó nehéz kő.


                                     Antal Dávid
                                      2015.01.27.